Első ülésünkön döntés született arról, hogy több civil szervezet, iskolák, óvodák és a történelmi egyházak képviselőinek részvételével alakuljon egy párbeszéd a Városi Mikulás ünnepség ügyében, mert többen úgy látták (a bizottság 4:0:1 arányban szavazott mellette), hogy szükség lenne őket bevonni, hogy a régebbi egyesület - akik egyébként pártpolitikát is folytatnak - ne sajátítsák ki ezt az ünnepet, illetve közösen kicsit javítsunk a rendezvény menetén, ne piros sapkás nyugati Mikulás, szaloncukor-szabadrablás legyen, néha párt-logóval díszített lufikkal, hanem töltsük meg valamilyen tartalommal, adjunk a gyermekeknek egy olyan élményt, ami megmutatja nekik, ki is volt Miklós-püspök, püspöki ruhában jelenjen meg, a szegény gyerekek szeretetének, megszánásának bemutatásával, tehát valahogy kanyarodjunk vissza az eredeti értékéhez.

A közös megbeszélésen szép számmal meg is jelentünk. Összességében egy konstruktív, jó hangulatú beszélgetés volt, jöttek az ötletek, kezdett alakulni a program, ki-mit tudna vállalni, stb.

Amikoris megjelent a volt polgármester (jelenleg képviselő) úr. Rövid hallgatás majd háttérmormogás után nem tudta tovább tűrtőztetni magát, előadta, hogy hogyan képzeljük, hogy ők itt hagyományt teremtettek, és most ki akarjuk venni ezt a kezükből, és hogy akkor ők karácsonyfát sem állítanak, mert nem fognak másnak díszletet építeni, hogy mások ott szerepeljenek és learassák a babérokat... megfagyott a levegő. Páran próbáltuk hűteni a kedélyeket, hogy nem erről van szó, akár még az is kisülhet a megbeszélésből, hogy egy-két jótanáccsal tudnak úgy távozni, hogy továbbra is szeretettel rendezhetik az eseményt a városnak... de a nyakasság és a hosszú évek beidegződött harca nem engedett a más véleménynek... a volt polgármester úr és képviselő-társa sertődötten felálltak és köszönés nélkül távoztak.

Mindenkinek leesett az álla. Talán csak azoknak nem, akik már régóta ismerik őket. De hosszú - most akkor mi van? - csend ült a szobára. Nem is találtuk a gondolatainkat - hol is hagytuk abba, miről is volt szó, hogyan lesz ez?

A fundamentumig kellett visszamenni: kell egyáltalán a városnak Mikulás ünnepség? Kell. Miért kell? Hogy azok a gyermekek, akik nem találkoznak Mikulással, csak Téplapóval, itt kaphassanak egy jó képet, és hogy jól is érezzék magukat, jó emlékeket kapjanak Biatorbágyról.

Nagy nehezen összeszedtük magunkat, kialakult egy ötletcsomag, kis programmal, Miklós püspökkel, krampuszokkal, ajándékként almával.

Páran szkeptikusan álltak így a dologhoz, egy 5 éves "hagyományt" rúgtunk most fel, és nem örültek, hogy ilyen "csúnya" vége lett.

Számomra egyértelmű: nyíltan beismerték, hogy egy szereplési lehetőségtől estek most el... nekik nem is az esemény és nem a gyerek a fontos.

Így a végeredmény a város számára jelenleg inkább kecsegtető, a kialakult terv jól hangzik, remélhetőleg össze is áll szépen a hátra lévő hónapban.