A Peca-tónál találkoztunk kezdésnek, aki még nem járt ott, most körülnézhetett. Megismertük a Pecató Egyesület vezetőjét is, aki beszámolt az egyesület elnöksége körüli mizériákról, a tó körüli fa-kopaszításokról, a patak falának megerősítéséről, megismertetett minket a horgászok szokásairól, és az egyesület jövőbeni terveiről. Beszélgettünk a tó egyéb hasznosítási lehetőségeiről, a "konkurenciáról". Tényleg nagyon szép a Peca-tó völgye, a tó maga, és ez egyesület jó gazdaként kezeli az önkormányzati területet. Elnökünk ígéretet tett arra, hogy a Faluházzal karöltve nagyobb segítséget adnak majd a közelgő horgászverseny propagálására.
A tóról visszatérve a települési üdvözlő-táblák ügyével kezdtük. A rovástáblák terveit az előző ülés kérései alapján átdolgoztuk. Három variációt is beterjesztettem, abból kiválasztottuk az egyiket végleges verzióra. Viszont mégsem végleges, mert most - hónapok után - előkerült egy 2008-ban, önkormányzati határozatban elfogadott települési arculati kézikönyv, ami a címer, a zászlók, a levélpapírok, a plakátok, stb. formátumát írja le. Az üdvözlő-táblák formája nincs megkötve, viszont a bizottság elnöke kérte, hogy még ezt a kézikönyvet áttanulmányozva alakítsuk úgy a tábla képét, hogy az a kézikönyvben foglaltaknak is megfeleljen. Ennek megfelelően valószínűleg a betűtípust módosítani fogjuk, viszont a színeket szeretnénk megtartani - azt a bizottság sem kifogásolta. A helyzetre jellemző, hogy miután az ülésen kértük a referenst, hogy küldje el nekem (vagy írja ki CD-re) az arculati kézikönyvet és juttassa el nekem, egy hét telt el úgy, hogy nem foglalkozott vele. Az egy hét után az aljegyzővel beszéltem, ő kb. öt percen belül lemezre írta nekem. A mellett sem tudok gyanakvás nélkül elmenni, hogy vajon miért csak most került elő ez a kézikönyv, miért nem korábban. Valamiért úgy tűnik, az eredeti tervet - hogy a rovástáblák június 4-re elkészüljenek - a vezető képviselők nem támogatták - ám erről nem egyeztettek velem, egyszerűen csak addig húzzák a tervezési fázist, hogy az nem valósulhatott meg. Annyira nem bánt a dolog, bár már jobb lenne más dolgokkal foglalkozni, de a következő ülésen véglegesíteni szeretném, és a megvalósításba kell belecsapnunk.
Elnökünk előző ülésen elindított közművelődési és sport térképét jó kezdeményezésnek tartom, a kommunikációs javaslatom részét is képezte az. Ám nagyon kevésnek tartom ahhoz, amivel a mi bizottságunknak foglalkoznia kellene. Az év eleje óta várom, hogy a 2002-ben készült sport-koncepció megújítását elkezdjük, a mai igényekhez, mai lehetőségekhez alakítsuk. Természetesen van "új" koncepció, de talán sokat elárul, hogy se szerzője nincs, se bizottság, se képviselő-testület nem foglalkozott vele. Viszont év eleje óta látom, hogy nincs út, amin járnánk, nincs cél, nincsenek tervek, csak sodródunk, reagálva az aktuálisan felmerülő problémákra. Emiatt terjesztettem be egy körvonali tervet egy átfogó elemzés készítésére, lehetőségeink áttekintésére és lakossági igény-felmérésre. Nem élem meg személyes sértésként, hogy a bizottság tagjai teljesen passzívan álltak hozzá. Elnök úr örült, hogy valaki kezdeményez, javasolta is, hogy a Faluházzal vegyem fel a kapcsolatot, hiszen ők már kezdeményeztek korábban hasonlót közművelődési szinten - vagy legalábbis elkezdték az előkészítő munkát -, ő is úgy gondolja, hogy a sportkoncepció felújításra szorul, de többet most nem akarna foglalkozni vele, de jó, ha elindul az általa jövő évre tervezett koncepció-felülvizsgálat előkészítő munkája. Ellenzéki képviselő-társunk megfogalmazta abbéli véleményét, hogy becsüli a lelkesedésem, de az ő tapasztalata az, hogy ilyen ügyekben nem lehet együtt-működni a lakossággal, passzívak, és egyébként sem érdemes egy ilyen anyagot elkészíteni. Másik képviselő bizottsági tagunk mostanában saját - az oktatási - bizottságának ügyeivel van elfoglalva. Így nem is csodálom, hogy a témához nem akart hozzászólni - bár a helyi iskolásokat a jövőben erősen érintő kérdésről van szó.
A Prospero bábegyüttes vezetője - vendégként - beszámolt az előző vasárnapi, nálunk megrendezett megyei gyermekbábos-találkozóról. A bábos csoportok létszáma az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt - kilenc csoport jelent meg -, és a kezdő csoportok is színvonalas játékkal szórakoztatták a megjelent közönséget: a Faluház nagyterme telve volt. Nagyon tehetségesek a biatorbágyi gyermekek is, volt egyszemélyes báb-színház is, aki külön-díjat kapott - a júniusi Városünnepre fel is kértük fellépőnek.
Belecsaptunk a játszótér-felújítási akció kivitelezésébe. Azokra a munkákra, amikre külön szerződést kellene kötni valamilyen fenntartóval, azt megpróbáljuk szülői önkéntes összefogással elvégezni. Ehhez vállaltam, hogy csinálok és kihelyezek plakátokat a játszóterekhez, 1-1 bizottsági tag vállalt a három játszótérnél összekötő és irányító (na meg persze segítő) szerepet. Pár játék javítása, újrafestése, kerítés-javítás, kerítés-építési feladat vár ránk. Jó lenne, ha sikerülne kialakítani egy-egy szülői közösséget, akik a magukénak éreznék a játszóteret: gondozását, fejlesztését, további igények megfogalmazásában vállalnának szerepet. Az önkormányzat vállalja az anyagok beszerzését, ám szeretnénk, ha azok tartanák fenn a parkokat, akik használják. És hát inkább csináljuk meg civil összefogással, mint költség-csökkentésre hivatkozva ne foglalkozzunk vele egyáltalán. (A plakátok azóta kikerültek, várjuk a telefonokat, a jelentkezőket.)
A ritmikus sportgimnasztika csapatot úgy tudtuk volna támogatni, ha a Városünnepen egy előadást adnak, a többi meghívott vendég keretéből erre is áldoztunk volna. Sajnos - a Faluház igazgatójának tájékoztatása szerint - a csapat akkor nem ér rá, így nem tudjuk őket támogatni. Más forrást nem tudunk biztosítani rá, illetve nem is akarunk, mivel nem egy állandó, biatorbágyi csapat támogatásáról van szó.
Az önkormányzati sportnap értékelése furcsa módon sikeredett. Megbeszéltük, hogy a szervezés, a rákészülés elég hiányos volt, én elmondtam meglátásaimat - amit a verseny-eredmény jegyzőkönyvek alátámasztanak -, hogy a sportnapot ilyen formán megtartani teljesen felesleges - 2-3 felnőtt induló a különböző sportágakban, a legtöbb, 6 a súlylökésnél, ahol hárman a szervező-gárdából neveztek, a röplabdára senki nem jelentkezett. Ha ilyenkor májusban sok más rendezvény is van, inkább tegyük át őszre az eseményt, vagy az előzetes javaslataimat - amit most egyáltalán nem vettek figyelembe - valósítsuk meg, akkor véleményem szerint több jelentkezőre számíthatunk - az egész sportnapból hiányolom, hogy megjelenjen résztvevőként Biatorbágy sportolóinak, aktív mozgást folytatók sokasága.
Időközben megjelent az ülésen az alpolgármester úr, illetve a Budavidék Zöldút helyi képviselője - nekik volt a sportnappal párhuzamosan kerékpáros rendezvényük az Iharosban. Alpolgármester úr - aki évek óta szervezi ezt az eseményt - áradozott a lezajlott rendezvényről. Szerinte sikeres napot hagytunk magunk után, nagyon sok résztvevő volt, és mindenki jól érezte magát. Hát ezen én csak mosolyogni tudtam - nem tudom még most sem eldönteni, hogy csak minket és a várost akarja becsapni vagy tényleg így gondolja? Mindenesetre figyelmébe ajánlottam a nevezők lapjait, főként a felnőtt nevezők létszámát, illetve a délelőtti és délutáni sportesemények gyermek-résztvevőinek összevetését, mert egytől egyig csak azok voltak, akik a délelőtti iskolai programról maradtak kinn. Ez viszont úgy tűnik, hogy nem lesz olyan egyszerű: nincsenek meg a jegyzőkönyvek, talán az egyik felkért szervezőnél vannak, de majd megpróbálják elkérni tőle. Ehhez nem fűznék semmit...
A kerékpáros események szervezője ismét kifejtette abbéli véleményét, hogy a két rendezvény közönsége eltér, aki kerékpározik, az nem akarna részt venni a sportnapon, és viszont. Így az ott megjelent kb. 100 felnőtt és gyerek nagyon jól érezte magát - ezt a bizottsági elnök is megerősítette -, és ők nem hiányoztak a sportnapról.
Én ezt természetesen teljesen ellentétesen látom. A sportnap pont azért volna, hogy összehozza az aktív embereket, ismerjük meg egymást, kimozdítsuk a magányosságból a biatorbágyi lakosokat. De úgy tűnik, erre a kerékpár is kiváló - persze ezt sejteni lehetett, ezért is hangoztattam már korábban is, hogy a két eseményt ne párhuzamosan rendezzük meg.
Így a következő évre kezdeményezni fogom a sportnap más időpontban - korábbi javaslataimat újra beterjesztve - való megrendezését, és a kerékpáros nap szélesebb körben való terjesztését, biatorbágyi kiskörúttal való kiegészítését.
Május elseje miatt az alpolgármester és a Faluház igazgatója került nézeteltérésbe. Az alpolgármester szerint aki az eső miatt nem jött el - mi mondtuk le -, nem szerepelt a rendezvényen, az ne is kérjen egyetlen fityinget sem. Véleménye az, hogy a szerződés rossz, ha nem tér ki külön arra, hogy esős időben nem illeti meg semmi. Az igazgató úr szerint ez általános dolog, hogy a fellépőt "vígaszdíj" illeti meg, mivel nem ment el máshova, rendelkezésre állt, akkor is ki kell fizetni, ha nem biztosítjuk a fedett színpadot és nézőteret. Én nem foglaltam állást ezzel kapcsolatban - mert mindkettő megérthető, de tény, hogy tényleg úgy kell intézni, hogy az önkormányzatot a lehető legkevesebb felesleges kiadás terhelje.
Utoljára maradt a csendrendelet első körös megtárgyalása, de sokat nem időztünk vele, mivel az elnök úrnak az volt a véleménye, hogy ahány ember, annyi szokás, így egybehangzó vélemény úgysem jön létre. Ráadásul még lesz lakossági fórum is lesz, inkább kéri a bizottsági tagokat, hogy írásban küldjék el javaslatukat.
Én képviseltem a saját és barátaim egybehangzó véleményét, hogy a vasárnap szent, akkor ne legyen zajongás. Esetleg a 10-12 óra közötti időszak - ha már máskor nem tudta elintézni - használható lenne kertgondozásra, de inkább kerüljük vasárnap a hangoskodást - ez a környékünkön nagyjából így működik, nem nagyon kellett még morgolódnom vasárnap délutáni zajongás miatt.
Annál inkább viszont a nyári időszakban, este kilenc-tíz körül bandában kanyargó, hangtompító nélküli motorok zúgásától...
