Kedves Olvasóm! 

A naplóírásnak vége.

Rengeteg dolgot tudnék felsorolni érvként, hogy miért felesleges. 
Kezdetben jó ötletnek tűnt, de menet közben kellett megtapasztalni e bizottsági munka kívülről rejtett szépségeit, amiről viszont írni nem lehet... vagy többször úgy kellett volna írnom, hogy az taktikai okokból ne fedje teljesen az igazságot, de olyat meg nem írok le naplóba.
Ez persze nem azt jelenti, hogy titkolni valóm lenne. 

Aki esetleg mégis olvasta, szívesen meghívom egy beszélgetésre 1-2 pohár bor mellé. 

Szebb Jövőt! 

A Faluház és a könyvtár igazgatói állására idén pályázatot kell kiírjunk. Hosszan beszélgettünk arról, hogy a szakmai követelményeken kívül értékvállalást is kérjünk-e a pályázóktól, illetve hogyan. A végén egyetértettünk, kérjünk, de rájuk bízzuk, hogy hogyan fejtik ezt ki, nem kötjük meg a kezüket irányított kérdésekkel. A benyújtási határidőt is toljuk ki kicsit, hosszabb idő legyen a pályázat benyújtására, a döntést is később kell így meghoznunk.
 

Ma nem mentünk sehova, kettő után pár perccel el is kezdtük - a rövidnek és gyorsnak ígérkező ülésünket. Akkor még azt hittem, edzésre is eljutok aznap... 

Összefogás Építés Alap témájával kezdtünk, eltöltöttünk vele fél órát. Felvetésemre azzal volt problémánk, hogy az engedély-köteles építési munkákra adjunk-e támogatást, vagy sem. Merthogy ha azt kizárjuk, akkor kb. alig marad valami, amire ez vonatkozhatna, illetve miért zárjuk ki azt, ha valaki egy engedélyköteles önkormányzati feladatot oldana meg. Van, aki szkeptikus azért - én sem érzem, hogy tömegek fognak jelentkezni. De ha valakiknek már évek óta problémája van valamivel, és ők a hosszú könyörgésben megfáradva úgy döntenek, a munka egy részét kifizetnék - saját munkájukat hozzátennék (akár tervezést, az engedélyeztetés költségeit), csak oldódjon már meg az ügy, akkor akár ezen az úton is megoldható legyen. Jegyző úrnak jogi és önkormányzati törvényi aggályai voltak - lévén a kizáratás, engedélyeztetés időbe telik -, mi ragaszkodtunk hozzá, ne a jog állja utunkat.

Az iharosi gyerek-táborban kezdtük a délutánt. Gondnok úr körbe-vezetett minket a területen és az épületben. Hát mit mondjak, nem egy luxus-szálloda. Erre az ingatlanra is igaz az, ami a Szily-kastélyra. Egy púp, egy nyűg volt az eddigi vezetés nyakán, nem is foglalkoztak vele... Lehet, mutogatni kellene, retro-helyet lehetne csinálni belőle... Ledőlt lámpa-vasak és búrák, félig elbontott tároló-ház... Jah, és itt is van - elmaradhatatlanul - két konténer... Az épület csúnyán lelakva... feljött linóleum, lógó ajtók, festetlen, rohadó ablakok... Azonnal határoztunk is róla, hogy a jövő évi intézmény-felújítási keretből ezeket az alapvető hiányosságokat, szükséges javításokat a városüzemeltetés oldja meg.

 A Peca-tónál találkoztunk kezdésnek, aki még nem járt ott, most körülnézhetett. Megismertük a Pecató Egyesület vezetőjét is, aki beszámolt az egyesület elnöksége körüli mizériákról, a tó körüli fa-kopaszításokról, a patak falának megerősítéséről, megismertetett minket a horgászok szokásairól, és az egyesület jövőbeni terveiről. Beszélgettünk a tó egyéb hasznosítási lehetőségeiről, a "konkurenciáról". Tényleg nagyon szép a Peca-tó völgye, a tó maga, és ez egyesület jó gazdaként kezeli az önkormányzati területet. Elnökünk ígéretet tett arra, hogy a Faluházzal karöltve nagyobb segítséget adnak majd a közelgő horgászverseny propagálására.

 A Szily kastélyban kezdtük az ülést, a bizottsági elnök egy találkozóra hívott oda minket a bűnmegelőzési csoport vezetőjével, aki beszámolt önkéntes egyesületi munkájukról.

Tanulságos, mosolyra fakasztó és színes ülés volt. Egyrészt mert egy-egy képes, videós bemutatkozót láttunk a Barantáról és a Budavidék Zöldút Egyesület munkájáról.
Másrészt azért, mert váratlan emberi megnyilvánulásokkal találkoztam.
 

Igaz, hogy kissé feltorlódott most sok minden, és a tavasz is itt van a nyakunkon, de a továbbiakban nagyobb elsőbbséget kell kapjon ezen jegyzet megírása. Az ülés, amiről most írnom kell, majd egy hónapja volt, és a részletek, a benyomások - ami miatt ez íródik - egyre halványulnak. 

Egy munkanapot arra szántunk, hogy bejárjuk a Faluház intézményeit, megtekintve a sokszor emlegetett műszaki problémákat, ázásokat. Érdekes volt ilyen szemmel végignézni az eddig csak "használt" épületeket.

Megint péntek este 6 után kaptuk meg a következő hét keddi ülés napirendi pontjait, anyagait. Olvasd el, nézz utána, kérj hozzá anyagot a hivataltól, egyeztess esetleg az érintettekkel... három napon belül, úgy, hogy abból két nap hétvége...

Magyarázkodnom kell. A mostani ülésen eléggé felkészületlenül tudtam megjelenni. Ennek egyik oka, hogy újonc vagyok, nem tudtam magamtól, hogy ilyenkor van a 2011-es költségvetési koncepció tervezése, és a mi bizottságunknak is ilyenkor kell véleményeznie azt. A másik oka, hogy mind a napirendi pontokat, mind a hozzájuk fűzött anyagokat (már amelyiket) utolsó pillanatban, két nappal (na jó, hétvége is) kaptuk meg.

Első ülésünkön döntés született arról, hogy több civil szervezet, iskolák, óvodák és a történelmi egyházak képviselőinek részvételével alakuljon egy párbeszéd a Városi Mikulás ünnepség ügyében, mert többen úgy látták (a bizottság 4:0:1 arányban szavazott mellette), hogy szükség lenne őket bevonni, hogy a régebbi egyesület - akik egyébként pártpolitikát is folytatnak - ne sajátítsák ki ezt az ünnepet, illetve közösen kicsit javítsunk a rendezvény menetén, ne piros sapkás nyugati Mikulás, szaloncukor-szabadrablás legyen, néha párt-logóval díszített lufikkal, hanem töltsük meg valamilyen tartalommal, adjunk a gyermekeknek egy olyan élményt, ami megmutatja nekik, ki is volt Miklós-püspök, püspöki ruhában jelenjen meg, a szegény gyerekek szeretetének, megszánásának bemutatásával, tehát valahogy kanyarodjunk vissza az eredeti értékéhez.

 A bizottság elnöke azzal kezdte, hogy az üléseken a kötelező felszólalási engedély-kérések és megadások helyett emberközelibb, baráti beszélgetés stílusában szeretne működni. Ezt én nagy örömmel fogadtam, mindenképpen hasznosabbnak és eredményesebbnek tartom a kötelező formaságok állandó szajkózása helyett.

A bizottsági munka első hivatalos formája az a képviselő-testületi ülés, ahol a bizottságok tagjai megválasztásra kerülnek. 
Ez egy egyszerű ülés, bár mivel elsők között volt az is, az erőviszonyokról, az ellenzékiek hozzáállásából, és a képviselők stílusából szép kis ízelítőt kaptunk. 

Nem is pazarolnék rá külön bejegyzést, ha nem kellene a helyzetből két fontos tényt feljegyeznem, ami ott kiviláglott. Az egyik, hogy a kétharmados egyszínű többség milyen elbizakodottságot és egyben felelősséget jelent, és hogy a megválasztott képviselőket hideg-zuhanyként érte a teher, illetve a másik, hogy az eddigi többséget adó mostani ellenzékiek milyen hirtelen tudják korábbi véleményüket a helyzetnek megfelelően most másként magyarázni: jelesül a választási rendszer aránytalanságát kiemelni, a kétharmados győzelmet a választókorúak fényében és a számszerű eredmények tekintetében megvilágítani. Ezekre utaltak a kicsinyes viták is, melyeken az eredményes működéshez szerintem felül kellene tudni emelkedni, és elfogadni a helyzetet, most más irányít. Tudom, nem egyszerű.
 

Hosszas töprengés után döntöttem amellett, hogy napló-vezetésbe kezdek.
Sohasem éreztem szükségét, családom eseményeit a fényképek és a mozgó-képek örökítik meg, gondolataimat, érzéseimet csupán közvetlen barátaimmal osztottam csak meg, politikai szerepvállalásom pedig eleddig magánjellegű, mozgalmi háttér-tevékenységekből állt.

2010 egy fordulópont.