Magyarázkodnom kell. A mostani ülésen eléggé felkészületlenül tudtam megjelenni. Ennek egyik oka, hogy újonc vagyok, nem tudtam magamtól, hogy ilyenkor van a 2011-es költségvetési koncepció tervezése, és a mi bizottságunknak is ilyenkor kell véleményeznie azt. A másik oka, hogy mind a napirendi pontokat, mind a hozzájuk fűzött anyagokat (már amelyiket) utolsó pillanatban, két nappal (na jó, hétvége is) kaptuk meg.

Már a témát, és a 128 oldalas költségvetési koncepciót látva is egyértelmű volt számomra, hogy erre felkészülni, előző évekkel összevetni, a mi bizottságunk tevékenységeire gyakorolt hatásait megállapítani nem tudom, érdemlegesen hozzátenni sem lesz időm. Így az ülésen is minden ezzel kapcsolatos napirendi pontnál csak tartózkodni tudtam, és kértem a bizottság elnökét, hogy a továbbiakban, ha érdemi véleményeket és hozzászólásokat várnak, akkor lehetőleg korábban kapjuk meg a napirendi témákat, anyagokat. Egyébként is jó lenne, ha az ülések között lenne némi kommunikáció a tagok között, a XXI. században ez már nem olyan nehézkes, de ennek most nem adtam hangot.

Az ülésen megjelent Chemez István is, a méltán híres Chemez Árpi bácsi fia, aki édesapja egy 1970-es évek elején festett képét adományozta Biatorbágy városának. Ezzel vette kezdetét egy beszélgetés, hogy a nemrégiben elhunyt művész munkáinak és gyűjteményének összegyűjtésére és kiállítására megfelelő helyet találjunk.

Városunk szülötte volt egy másik művész is, Hantai Simon, akinek szülői háza jelenleg lakatlanul áll, és esetleg munkássága iránymutató és lelkesítő lehet a jövő művészeinek. Bevallom, a szürreális művészet nagyon távol áll tőlem, így a művészet ezen ágát nem tudom nagyra értékelni. De ha életművének nyomán alakulhat például egy képzőművészeti alkotóház, akkor általam is támogatható a szintén nemrég elhunyt festő hagyatékának ápolása.

A költségvetésben egyébként felmerült a Faluházi programok jegyárának differenciálása, hogy támogassuk a pedagógusokat, nagycsaládosokat kedvezményes jegyekkel. Az igazgató elmondása szerint ezt jelenleg a programtól függően a különböző előadások árának megállapításánál veszik figyelembe. Ennél bonyolultabb megoldások is szóba kerültek, egyelőre továbbgondoljuk még a témát, engem is gondolkodóba ejtett.

Még egy fontos mondat elhangzott a 2010-es költségvetési beszámoló folyamán, miszerint a szociális - kötelező - kiadások növekedtek az elmúlt évekhez képest. Többen hiába gondolták, hogy a biatárobágyiakat elkerüli a gazdasági válság, ezek szerint mégis kihatott.

A 2011-es rendezvénytervvel kapcsolatban szintén csak egyetlen kérésre futott energia, hogy a trianoni megemlékezést ne zárjuk a Faluház falai közé, az mindenképpen szabadtéren kerüljön megrendezésre, az minél több ember előtt, minél szembeötlően folyjon. Vannak olyan események, amik a magyarság megmaradásának szempontjából fontos események, június 4 tragédiája ezek közé tartozik.

Két nagyobb téma, amivel készültem az ülésre (korábban az egyik meghírdetésre is került), nem lett napirendre tűzve. Az egyik a bizottság 2011-es munkaterve - amit elhalasztottunk januárra, a másik a kommunikáció fejlesztése. Amennyit megtudtam, az az, hogy egészen egyszerű elképzelések vannak, és gyökeres változást egyelőre ne várjak az új képviselőktől ezen a téren. Mindenesetre a javaslatom nem dobom kukába, főleg, hogy én most csak azt látom egyedül támogathatónak, így azt részletesebben kidolgozva, egy későbbi alkalommal terjesztem a képviselőtestület elé.

A halastavi korcsolyázás körülményeinek javítása érdekében sok minden nem történt. Persze azért nem semmi, mert kiderült, hogy feltételezésünkkel ellentétben más, szerintünk érintett önkormányzat sem foglalkozik ilyen üggyel, a tulajdonossal a tárgyalások a hogyanokról még folynak.

Kezd kialakulni egy olyan kép bennem, hogy azokat a témákat, amiket személyesen, világlátásomnak - és természetesen biatorbágy lakóinak - megfelelően fontosnak tartok, az azokkal kapcsolatos véleményemet, javaslataimat előre megfogalmazva, sőt, utánajárva, konkrét megoldást összeállítva, külön kell eljuttatni a bizottság részére. Ehhez ha egyedül kellene nekifognom, azért kevés lennék, de szerencsére vannak mellettem, akik támogatnak.