Tanulságos, mosolyra fakasztó és színes ülés volt. Egyrészt mert egy-egy képes, videós bemutatkozót láttunk a Barantáról és a Budavidék Zöldút Egyesület munkájáról.
Másrészt azért, mert váratlan emberi megnyilvánulásokkal találkoztam.
A bizottsági elnök meghívására érkezett hozzánk a Baranta csapat vezetője, és végre megismerhette a többi képviselő is, mi is az a Baranta, mibe is kezdett bele 15-20 biatorbágyi másfél évvel ezelőtt. Amerre járunk, Biatorbágy nevét öregbítjük, és a bemutató is igazolta, hogy egy kivételesen tehetséges barantás képezi az újoncokat. Megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy egy bizottsági ülés keretében ilyet is lehet, ezért örültem a csapat bemutatkozási lehetőségének.
A Budavidék Zöldút Egyesület a környező települések közötti kerékpár és turista utak kijelölését és járhatóvá tételét tűzte ki célul. Munkájuk idő és energia-igényes, mindenképpen üdvözlendő és támogatandó, mert erre, a természetben történő kikapcsolódásra és sportolásra nem nagyon maradt figyelem az agglomerációban, de ők már elkezdték ezt a munkát.
Ismét tárgyalnunk kellett az utca-átnevezésekről. Már itt megkaptam, hogy az ötlet tőlem származik, és hogy szégyelljem magam, mert semmit nem tudok azokról az emberekről, akiknek a nevéről most lemond a település. Én ennek a mélységeibe nem szeretnék belemenni. Nem én kezdeményeztem, de mint a múltkor is írtam, támogatandó, eredetileg is így kellett volna, a most "elvett" neveknek máshol is lesz még helye. Pont.
A ciklusprogramot is megkaptuk újra. Ez a most megválasztott képviselők, városvezetők programja, én nem érzem, hogy ebbe nekem nagyon bele kellene szólnom. KIS bizottsági tagként viszont a saját területünkkel foglalkozni kell, és mivel kimaradt a programból a sportkoncepció felfrissítése - ami 2001-es, így kissé elavult - javaslatomra belekerült, hogy az történjen meg.
Az elnök ötlete volt, hogy most, a tavasz eljöttével a játszótereket tegyük rendbe. Amit a mostani szerződött gondozónak kötelessége, azt még csinálja meg, de a többit vállaljuk valahogy közösségi munkában az azt használó apukákkal. A felújításhoz az anyagot biztosítná az önkormányzat, "csak" az élő munkát kellene megszervezni. Legközelebb tárgyaljuk, ha kiderül, mi az, amit a gondozó meg fog csinálni.
Fonyódligeten van az önkormányzatnak üdülője, amit a biatorbágyi lakosság kedvezményes áron vehet igénybe, és amiről a bizottsági anyagok kézhezvételéig nem is tudtam. Megkérdeztem több régebb óta itt lakót, illetve őslakost, ők sem tudtak róla.
Az ülésen kérdésemre ki is derült, hogy nem igazán van hirdetve, több csoport használja, akik már januárban előre lefoglalják, és tulajdonképpen mindig tele van. Ez mondjuk az üdülő anyagában foglaltaknak kicsit ellentmond - ott felmerül a nem biatorbágyiak részére piaci áron történő kiadás -, de mivel nem látjuk konkrétan, mekkora is a foglaltsága, ezért ebben érdemben nem is tudunk dönteni. Felvetésem, miszerint nagyobb körben kellene hirdetni ezt a lehetőséget, és nagyobb nyilvánosság elé tárni az üdülő létét és használhatóságát, egyöntetű helyeslésre talált. Egyik képviselőnk - aki évek óta tagja a testületnek - elmondta, hogy az állapotok ott olyanok, hogy ő egyszer lement oda, de másnap már át is költözött máshova.
Tehát több teendő is van: megvizsgálni, kik használták eddig, kik használnák még, kik azok, akiknek kedvezményes árat biztosítanánk, magasabb áron - amiből pl. a felújítást finanszírozhatnánk - lenne e valaki, aki igénybe venné. Milyen lehetőségek vannak a körülmények javítására, illetve hogyan tegyük mindenki számára lehetővé az ott nyaralást, hogy ne csak az eddigi bennfentes kör foglalhassa le azt.
A Jobbik helyi szervezete kérelemmel fordult az önkormányzathoz, hogy adják - elvi - támogatásukat és tulajdonosi megrendelésüket Biatorbágy város bevezető útjain a határokat jelző latin betűs táblák mellé székely-magyar rovásírásos helységnév-táblák kihelyezéséhez. A tervek szerint a költséget a Jobbik helyi szervezete állná, a táblák kihelyezéséről civilek gondoskodnának.
Az ügy - mint utóbb kiderült - a település-fejlesztéi bizottságban is kisebb fajta vihart kavart. Természetesen nem gyakorlati - hanem elvi. Ott az volt az ellenérv, hogy a rovásírás tulajdonképpen a XV. századi unatkozó székely nemesség úri találmánya, úri huncutsága volt, semmi köze a magyarok gyökereihez... Itt csak azt nem értem, hogy egy történész - hiszen ő az - hogyan állíthat valamit 100% bizonysággal, miközben a történelem megismerése az egyik olyan tudomány, amely mindig csak feltételez, minden újabban előkerülő és hozzáférhető lelet, minden felépített elmélet mögött ott lapulhat az igazság, és minden, a témát mélységeiben ismerő és vizsgáló felvetésnek helye van. Még a XX. század is tele van hazugságokkal és fél-igazságokkal, holott fényképes, videós bizonyítékokat lehet gyökeresen ellentétesen propagálni. De ne is menjünk vissza az előző évszázadba, gondoljunk csak 2006-ra és az azóta azt tagadó liberális sajtóra... Ha ők kerekednek felül, unokáink mit sem fognak tudni arról, mi is történt 2006 október 23-án...
Nálunk más probléma volt. Két résztvevő megjegyezte, hogy azon kívül, hogy ennek a feliratnak - amit majd úgysem fog tudni elolvasni senki - semmi haszna, nem gondoltunk-e arra, hogy esetleg sérti több itteni lakos érzékenységét. Egyik képviselő-társammal zsigerből vágtuk rá: akinek nem tetszik, kereshet más hazát magának... sajnos az "érzékenység" szóra mi már túl érzékenyek lettünk. Persze ő kicsit finomított, hiszen a II. világháborúban több német családot telepítettek ki Torbágyról és székelyeket telepítettek a helyükre, én is csak később tudtam reagálni rá, hogy azzal, ha egy népcsoporthoz köthető felirat sérti valakinek az érzékenységét, akkor ő maga kiált kollektív bűnösséget... Ott viszont arra mindenképpen válaszoltam, hogy az, hogy most még kevesen ismerik a rovást, éppen emiatt van szükség a táblák felállítására. A másik érv, miszerint nem kellene egy párthoz kötni a rovást, teljesen érthető, de ha más képviselő nem foglalkozik vele, nekünk kell kiállni mellette. Ha mi állítjuk fel, pár évig még tudni, hogy ki kezdeményezte, de 5-10 év múlva csak az írás marad.
Felmerült, hogy csináljuk meg több részletben - ezt én előre visszautasítottam. Felmerült az is, hogy - mivel nem milliós tételről van szó - a finanszírozását is megoldhatná az önkormányzat, és akkor ténylegesen Biatorbágyé lenne, nem lenne köthető egyetlen politikai szervezethez. Nekem végülis ez is megfelel, bár a jelen pénzügyi helyzetben nem hiszem, hogy jó döntés lenne, nekem az a lényeg, hogy a rovásírással nap-mint-nap találkozzon, aki erre jár!
3 igen 1 nem szavazat ellenében a bizottság támogatta a kezdeményezésünket.
u.i.: Azóta a képviselők tárgyaltak a rovás-táblákról, ahol az a döntés született, hogy a polgármester megvizsgálja a jelenlegi tájékoztató táblákat, azok átszerkesztésével nem lehetne-e helyet adni a rovásírásos feliratnak. Mi is megvizsgáljuk, készülünk az egyeztetésre.
