Ma nem mentünk sehova, kettő után pár perccel el is kezdtük - a rövidnek és gyorsnak ígérkező ülésünket. Akkor még azt hittem, edzésre is eljutok aznap...
Összefogás Építés Alap témájával kezdtünk, eltöltöttünk vele fél órát. Felvetésemre azzal volt problémánk, hogy az engedély-köteles építési munkákra adjunk-e támogatást, vagy sem. Merthogy ha azt kizárjuk, akkor kb. alig marad valami, amire ez vonatkozhatna, illetve miért zárjuk ki azt, ha valaki egy engedélyköteles önkormányzati feladatot oldana meg. Van, aki szkeptikus azért - én sem érzem, hogy tömegek fognak jelentkezni. De ha valakiknek már évek óta problémája van valamivel, és ők a hosszú könyörgésben megfáradva úgy döntenek, a munka egy részét kifizetnék - saját munkájukat hozzátennék (akár tervezést, az engedélyeztetés költségeit), csak oldódjon már meg az ügy, akkor akár ezen az úton is megoldható legyen. Jegyző úrnak jogi és önkormányzati törvényi aggályai voltak - lévén a kizáratás, engedélyeztetés időbe telik -, mi ragaszkodtunk hozzá, ne a jog állja utunkat.
Alpolgármester úr régi vesszőparipája - és a tavaly beadott kommunikációs javaslataimban is szereplő - hirdető-táblák megújításáról szólt a következő napirendi pont. Jó lett volna látni a korábbi árajánlatokat, illetve a látvány-terveket, de meggyőztek, most nem az a lényeg, az már eldőlt, hogy kell, a kérdés csak az, hogy hova. Több-kevesebb sikerrel arról próbáltam meggyőzni a képviselő-urakat, hogy olyan helyre kerüljenek ki a táblák, ahol az ember amúgy is várakozik, álldogál. Ha csak úgy az út szélére tesszük - mert ott sokan járnak-kelnek, vagy akár a CBA bejárata környékére -, ott szinte senki nem fogja megnézni, csak elhalad mellette.
Például a polgármesteri hivatal előtt sétálgató, unatkozóan várakozó embert még nem láttam... később más ügyben az alpolgármester is kénytelen volt elismerni, hogy nem tudott egy, a hivatal bejáratára kifüggesztett közleményről. Végül tizenöt helyet neveztünk meg, ahol szerintünk jó helyen lennének, a képviselő-testület majd eldönti, hova kerüljenek ki.
Szép Porta Díj. Legyen. Nem érkezett senkitől javaslat a szempontrendszerhez - pedig emiatt napoltuk el -, a javaslat módosítás nélkül került újra elénk. Nekem - mint legutóbb is elmondtam - nem annyira szívügyem - nem érzem, hogy nagyon fontos lenne nekünk. De nem is ellenzem, minek tenném, sokba nem kerül, talán tényleg jólesik pár embernek, ha megdicsérik.
Faluház igazgatója beszámolt az október 23-i rendezvényről, szerinte végre méltó helyre került a nagyterembe, illetve minden zökkenőmentesen, rendben zajlott. Alakul a szilveszter szervezése, van már 20 asztalfoglalásuk. Az Angyalfia vásáron tavaly 28 árus volt, idén 35-40 várható, így a parkolót is kihasználnánk. Így is nagyon szűrik a jelentkezőket - sok van -, a hangsúly a kézműves minőségi portékákon van, illetve előnyt élveznek a biatorbágyiak. Meglepetés-programot is terveznek, nekünk sem árulták el - remélem annyira nagyon nem fogunk meglepődni. :) A Kemence alapítványtól rendeltek forralt-boros bögréket, mint ahogy ez más hasonló rendezvényeken is szokás, ezzel is bővítve az esemény élményét, nagyságát. Emellett aznap folyamatos programok lesznek a Faluházban, délben az örülünk hogy megszülettél emlékplakett átadása.
A Falu disznótora előreláthatólag január 28-án lesz, egyetértettem abban, hogy a disznóvágást kicsit szinesíteni lehetne, javasoltam, hogy kis interaktív játékot, valamit lehetne a délelőtt folyamán csinálni, mert így a vendégek az evésen kívül nem sok élményt kapnak. Például farsangi népszokásokat vehetnénk elő. A néptánc-mulatság is még délelőtt-délben legyen. Kértünk mindenkit, a következő ülésig gyűjtsünk ötleteket erre. Felmerült, hogy emelni kellene a kupon árán, én viszont ezt egyáltalán nem támogatom, így most pont olyan áron van, ami megmozgat több embert, szívesebben feljön - eljön, míg ha egy drága ebéd árát adja ki majd, arra senki nem fog jelentkezni. Ráadásul az egész esemény szinte csak erről szól, az a falu együtt-evéséről. Ha felemeljük az árat, ez már nem lesz így.
A 2012-es Városünnep szervezése is folyik, Herbrechtingennel felvesszük a kapcsolatot közös program-kialakítás reményében. A hivatal tervezi indulni az "Európa a polgárokért" pályázaton, melyben csupa jó dolgot hallhatunk az éppen szétesőben lévő EU-ról... A gyakorlati haszna viszont támogatás elnyerése a testvértelepüléseinkkel rendezett ünnepségre, így a kezdeményezés támogatható. Az esemény szervezőjének - Faluház igazgatója - kérésére határoztunk arról, hogy a hivatal egy kisebb pénzalapot elkülönítsünk el már most, hogy egy pár programot már most le tudjon kötni, ne később, a "maradékból" kelljen válogatnunk.
A Faluház és az egyéb intézmények együttműködése érdekében a bizottság elnöke jobb kapcsolatot szeretne, nem utolsósorban annak érdekében is, hogy a közös dolgok jobb kihasználásának érdekében költségcsökkenést érhessünk el. Beszéltünk az október 22-i színházi előadás botrányos néző-számáról is. Ha mást nem is, de nagyon hiányoltuk az iskolások, a tanárok jelenlétét. Ez igazán egy olyan darab volt, amit "kötelező" programként ajánlhatott volna az iskola a felsősök számára. Ha már van egy közösségi pénzből működő kultúrális intézményünk, akkor talán joggal várhatnánk el a helyi tanároktól, hogy főként az ilyen kiemelt ünnepeknél hívják fel a figyelmet ezekre az előadásokra, vagy fogjanak fülön 5-10 jelentkező gyereket, nézzék meg, majd beszélgessen velük a témáról.
Az óvoda igazgatója már jó együttműködésről számolt be - ezt a Faluház igazgatója is megerősítette, ám az új iskola-igazgató szorosabb együttműdési ígéretéből még nem sokat látunk. Reméljük, ez a közeljövőben változni fog.
A független igazságügyi szakértő pénzügyi beszámolóját előző csütörtökön a hivatalban hallgattam meg. Azután nem volt annyi időm, hogy érdemlegesen foglalkozzak vele, átolvassam, véleményt nyilvánítsak. Így nekem kérdésem nem volt - mint ahogy senki másnak sem -, a polgármester kérelmét, hogy kérjünk pontosabb átvizsgálást az Egészségház ügyében, támogattuk. Azzal az a helyzet, hogy 100 millió Ft-ot költött az önkormányzat az egészségház környékének rendbetételére, 100 milliót helyezett el az alapítványban, ami jelenleg mínusz 180 milliós egyenleggel próbálja átadni az önkormányzatnak. Szerencsére nem akarják átvenni így.
Újra előkerült a csendrendelet, miután a közmeghallgatáson nagyon sokan támogatták, az újságban megjelent felhívás után rengeteg vélemény érkezett a hivatalhoz, alpolgármester úr kifejtette véleményét, hogy nincs szükség ilyen rendeletre, mindenki szépen, emberi módon intézze ezt el a szomszédjával... Nagyon szép ez a világ, amit elképzel, csak a rögvalóság nem ilyen. Ahol tényleg meg tudják az emberek ezt beszélni, ott még a szabály "áthágása" sem okoz gondot, de ahol az emberi együttélés szabályait néhányan nem tartják be, ott szükség van rá.
Viszont az új önkormányzati törvény-tervezet alapján megvonnák az önkormányzatokat a hatósági jogoktól, így szabálysértési ügyekben sem járhatnak majd el - minden a központi járásokhoz kerülne. Amellett, hogy ez a törvény így lex-Érpatak vagy lex-Gyöngyöspata lesz, nálunk is lehetetlenné teszi csendrendelet megalkotását, így a témát jelenleg úgy zártuk le, hogy korábbi javaslatunkat fenntartjuk, és kérjuk a hivatalt előzetes normakontrollra felterjeszteni szíveskedjenek. Legalább látják a biatorbágyiak véleményét az ügyben, ha őnekik kell fenntartani majd a rendet, itt milyen igényekre számíthatnak.
Alapítványok, egyesületek támogatásának feltételeként az eddigi szabályban az szerepelt, hogy ha a pályázott összeget nem a megfelelő célra költötte, akkor a továbbiakban nem pályázhat. Erre kértem én kiegészítést - amit támogattak is -, hogy ha a pályázó elszámol az el nem költött pénzzel, vagyis visszafizeti azt, akkor ne zárjuk ki - sok oka lehet, hogy nem sikerült valamit megvalósítani. Viszont a beszámolókhoz szintén kértem egy kiegészítést: ne csak írással, hanem fényképpel illusztráltan mutassák be a pályázatban megvalósítottakat. Fénykép a rendezvényről, az elkészült alkotásról, stb. Aki valóban arra költötte a pénzt, amire kérte, annak nem lesz nehéz ennek eleget tenni, aki viszont nem a pályázatban leírtak szerint költötte el, megnehezítjük a handabandázás lehetőségét. Ráadásul a pályázati pénzek elköltése is átláthatóbb lesz, egyszerűbben áttekinthető, mire is költ a közösség. Itt ki is derült, hogy sajnos az összeférhetetlenség feleségemre is vonatkozik, sajna valamelyikőnknek le kell mondania tisztségéről.
A bizottság elnöke továbbra is kiáll amellett, hogy működési költségekre ne lehessen pályázni, illetve hogy máshol kért és/vagy elnyert támogatásokról is számoljanak be, ugyanígy az adó 1%-áról is.
A Faluház igazgatója kérte, hogy a most ott működő nem egyesületek más formában folytassák tevékenységüket, mert jelen állapotban a többi egyesülettel szemben sem tisztességes, működésük teljesen ellenőrizetlen. Emiatt került szóba az is, hogy a teremhasználatok is ellenőrzött mederbe terelődjenek - jelenleg van olyan egyesület, aki bejár rendszeresen heti többször is, van, amelyik sosem... és közben az elsőnek még támogatást is adunk, a másodiknak meg leszavazzuk. Legyen tisztább itt is a kép, lássuk, kinek mennyi teremhasználatra van igénye, és ha erre van szüksége, akkor a teremhasználatra kérjen támogatást. Felmerült az is, hogy miért van az, hogy a civil egyesületek ingyen kapnak termet, míg a pártok pénzért... Az elkövetkezendőkben erre is hívjuk fel a figyelmet.
Zárt ülésen határoztunk a Tanácsadó-testület tagjairól. Személyi javaslataimat befogadták - bár egyikük többekben értetlenséget keltett, hogy került a látókörünkbe. A válasz egyértelmű: az utolsó tíz évben sok tapasztalatot szerzett egy közoktatási intézmény megújítása és népszerűvé tételében, talán nem lenne olyan nagy baj, ha jelen helyzetünkben ő is segítené a döntéshozók hosszútávú terveit.
Viszont a listán megjelent egy olyan név is, ami miatt a teljes listára nemet kellett mondanom - miután nem sikerült meggyőzni a társaságot arról, hogy levegyük a listáról. Egy olyan emberről van szó, akinek a nyilatkozataival olyannyira nem tudok azonosulni, hogy egyenesen károsnak gondolnám, ha ő osztogatna bármiféle tanácsot a közeljövőben. Munkásságaként keresztény emberként hirdeti magát, ám olyan fokú gyűlölet sugárzik írásaiból - ami túl van az elfogadható kritikán. Még ha esetleg igaza is lenne, olyan stílusban adja elő, amilyen stílust itt Biatorbágyon nem kellene meghonosítani. Mi sem adunk rá okot, ő se adjon.